A tiszafa fája egész évben kellemes zöld felületet ad, ezáltal pihenteti a testet és a lelket is a látványa. Madarbarát kertekben is ültethető, de a gyermekeket idejében fel kell világosítani arról, hogy a színes bogyók nagyon mérgezőek.
Olyan emberek kertjébe javaslom sövényként az ültetését annek a gyorsan növő díszfának, akikszeretnének kicsit visszafogottaban, kevésbé a világnak élni, bár alaptermészetük nyitott és pörgős. A visszahúzódást, elmélyülést segítik lágy tapintású, puha levelei. A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, Magyarországon védett, örökzöld növényfaj. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos.

Magyarországon nem őshonos, középhegységi faj; megtalálható például: Bükk – Ómassa, Lillafüred; Bakony – Szentgál, Herend, Bakonybél területén, és még sok helyütt diszperz jelleggel.

Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, mezofil, baziklin növény. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.

Folytatás>>>